Kiss Gergely (1980, Kazincbarcika) Stuttgartban él, és bár tanulmányait itt végezte Budapesten, még ismeretlen a magyar képzőművészeti közeg előtt. Société-beli megjelenése, első nagyobb budapesti bemutatkozása. Gergő annak az instagram generációnak a tagja, akik a platform használatával kitágítják a lokális képzőművészeti infrastruktúra kereteit és globális szinten lépnek fel művészetükkel. Minimalista eszközkészlettel dolgozó festményei spontának, impulzívak. Írás-szerű jelei és elkülönülő formái kiemelik önmaguk egyszerűségét. Szobrait talált szeriális gyártási folyamatokból származó ipari anyagokból készíti.
Small talk / NeighbourART:
Milyennek látod/képzeled a művészet jövőjét? Mennyire kapcsolódhat hozzá a legújabb technológia? Van-e ennek egyáltalán létjogosultsága? Mennyire kell „haladni a korral” a művészetben?
Remélem, eljön az idő, amikor nem arról fogunk beszélni, hogy amit látunk az egy festmény-e, egy szobor vagy egy videó-alkotás. Hanem létrehozunk egy „pillanatot”, ahol a művészet, mint valami természetes dolog lesz befogadva, ahol a művészethez kapcsolódó definíciók már egyáltalán nem játszanak szerepet, hanem csak úgy feloldódnak az életben.
Nektek mi a kapcsolatotok a technikai újításokkal, a legújabb digitális eszközökkel? Beépíthetőnek érzitek ezeket a munkáitokba?
Mivel egy olyan családban nőttem fel, ahol minden a számítógép körül forgott, sohasem volt kérdés, hogy használni fogom-e vagy sem. Inkább az, hogy amit használok, az hogyan működik. A legújabb technikai kütyüknél legfőképp a látható és láthatatlan formarendszerek érdekelnek, azok, amelyek a digitális kép mögött húzódnak meg, illetve ezek analóg átvitele a valós térbe.
Az AR tartalom szerintetek mennyire és milyen módon lehet jó kiegészítő eszköze egy mai tárlatnak?
Szerintem képes lehet a „pillanatban” megélt élményt fokozni, és ezáltal a kiállítást egy másik dimenzióba emelni.
A terem végén fordulj jobbra, irány a lift!