Barabás Zsófi (1980, Budapest) a kortárs magyar festészet egyik legtöbbet hivatkozott megkerülhetetlen alkotója. Festményei megkérdőjelezhetetlenül maiak annak ellenére, hogy az absztrakt festészet formális nyelvének tradícióját használják. Olaj, vászon technikával készített festményei éppen annyira szubjektívek és ösztönösek, mint amennyire tervszerűek és szisztematikusak. Művein annak a tranzitállapotnak a pillanatát látjuk, amikor - akárcsak egy lávalámpában – egy forma felbukkan és testet ölt, hogy abban a pillanatban újra át is alakuljon egy másik formává, egy olyanná, amilyen azelőtt még soha nem létezett.
Small talk / NeighbourART:
Milyennek látod/képzeled a művészet jövőjét? Mennyire kapcsolódhat hozzá a legújabb technológia? Van-e ennek egyáltalán létjogosultsága? Mennyire kell „haladni a korral” a művészetben?
Izgalmasnak képzelem a művészet jövőjét, olyan terepnek, ahol új meg új meglepetések érnek majd minket. Bizonyos szereplők kiállított műveihez szervesen kapcsolódnak majd a technikai újítások, másoknál pedig ezek egyáltalán nem fognak, vagyis már most sem látszanak meg. Létjogosultsága mindegyik verziónak van. Engem például nem elsősorban a műfaj, vagy a kivitelezés szokott érdekelni, hanem hogy megfog-e a munka. Elkap-e a látvány és a mondanivaló, és utána foglalkoztat-e majd a következő napokban? Ez lehet egy Mika Rottenberg videó, egy Olafur Eliasson installáció, vagy egy 1964-es Helen Frankenthaller festmény.
Nektek mi a kapcsolatotok a technikai újításokkal, a legújabb digitális eszközökkel? Beépíthetőnek érzitek ezeket a munkáitokba?
Engem érdekelnek ezek, de egyelőre nem látom beépíthetőnek a munkáimba. A én festményeim, rajzaim, szobraim a hagyományos értelemben vett technikai megoldásokkal készülnek. Persze a kérdés, mikortól számítjuk a dolgokat, és például a lézervágó, ami kivágja a rajzomat a két centi vastag acéllemezből, mennyire számít 2019-ben újnak.
Izgalmasnak tartom viszont, amikor művészeti teljesítmények, vagy alkotások az új kütyük és applikációk segítségével új felületekre és emberekhez, új generációkhoz is el tudnak jutni. Ez nagyon klassz.
Az AR tartalom szerintetek mennyire és milyen módon lehet jó kiegészítő eszköze egy mai tárlatnak?
Talán az interaktivitással még jobban fel lehet kelteni a fiatalok érdeklődését különböző kiállítási anyagokkal kapcsolatban.
Ismerd meg Kiss Gergely munkáit (Az 1. emeleten, már a liftek felé, jobb oldalt egy kis beugró helyiségben).
